A rózsa mint metafora
A metaforáról azt tanuljuk, hogy “rövidített hasonlat”, pl.: a “rózsaarcú” megfelelője az, hogy a kedves arca olyan, mint a rózsa. De ez nem egészen van így, mert sokkal költőibb a metafora használata, ugyanis két különböző dolog azonos benyomásáról van szó, olyan érzésről, mely csak két különböző dolog hatásának átfedésével fejezhető ki, és másképp nem.
Nincs tavasszal, nincs se nyáron,
Mint te, olyan rózsaszál;
Még nagyobb díszt nyerne Sáron,
Csak te ott virítanál.
Rózsaszínnel játszadoznak
Két virító arcaid,
Rózsamézzel harmatoznak
Csókra termett ajkaid.
….
(Csokonai Vitéz Mihály: Egy eleven rózsához)
A megtestesített kedves a magyar irodalomban és népdalokban is jelen van. A rózsa nemcsak a szerelem emblematikus jelképe, hanem a szerelem tárgyának gyakran használt metaforája is.
A virág metaforák használata a magyar népi kultúrában is nyomon követhető. Népdalaink tele vannak virágokkal, gyümölcsökkel és színekkel, ezek révén a nép áttételes módon fejezte ki gondolatait, érzéseit, főként a szerelemről s a tőle elválaszthatatlan erotikus élményről, a testiségről.
A virágszimbólumok között a legáltalánosabb a rózsa, a szépség, fiatalság és a szerelem virága. A rózsabimbó, a rózsa virágának bimbaja a fiatal, serdülő leány metaforája. Teljes vagy kinyílt rózsa az egészen kifejlett, de még fiatalasszonyé. A rózsaarc a halvány piros arc megnevezése. Piros, mint a rózsa – a viruló, egészséges szépség kifejezése. A rózsa-kor jelenti, amikor a nők fiatal korukat élik. Azonban “Nincs olyan szép rózsa, mely el nem hervad” – szól a közmondássá átalakult népi bölcsesség és ennek jelentése is egyértelmű: a női szépség múlandó érték.
Ritka rózsa tövis nélkül, / Nincs szerelem bánat nélkül vagyis a szív sebeitől, a szerelem következményeitől is félhet az aki szerelembe esik. S a szerelmes örök figyelmeztetésére szolgáló közmondásunk is örök jelentéssel bír: Amilyen rózsát szakítottál, olyat szagolgassál – vagyis amilyen párt választottál, olyannal kell együtt élned:). Az egymásnak rendelt szeretők boldog felismeréséről vall a következő rózsaként megszólított kedves: „Hej rózsa, rózsa, ékes vagy, Hajnali csillag fényes vagy, Egyenes vagy, rózsám, mint a nád, Nékem nevelt az édesanyád.” Rózsát szakítani a népi szimbolikában azt jelenti, élvezni a szerelmet, testestül, lelkestül: „Gerencséri utca, Végig piros rózsa. Szállj le, kocsis, az ülésről, Szakajts egyet róla! Le is szakajtottam, El is hervasztottam. Gerencséri leányokból, Egyet választottam.” A szerelmi bánatot, a megcsalt, elhagyott szeretőt jelképezi a következő népdalban szereplő rózsa: „Édesanyám rózsafája, Én voltam a legszebb ága. De egy gonosz leszakasztott, Keze között elhervasztott.” Sorolhatnánk naphosszat e sok szép megjelenítését a rózsának, de már ennyiből is látható, hogy a kedvest, szeretőt „rózsám”-nak nevezni mindennapos dolog még a közbeszédben is, s a szerelmi érzés, összetartozás érzésének kifejezéseként a bimbózó szerelemtől a szerelmi vágy beteljesüléséig vagy éppen a fájdalmas elválás gyötrő szomorúságáig széles skálán mozog a rózsa révén kifejezett emberi érzések amplitúdója.
A rózsa a virágok királynője, bármily érzelmet szeretnél kedvesed felé közvetíteni, válaszd termékeink közül a legmegfelelőbbet az alkalomhoz :)
Kapcsolódó termékek
