Nincs tavasszal, nincs se nyáron,
Mint te, olyan rózsaszál;
Még nagyobb díszt nyerne Sáron,
Csak te ott virítanál.
Rózsaszínnel játszadoznak
Két virító arcaid,
Rózsamézzel harmatoznak
Csókra termett ajkaid.
….
(Csokonai Vitéz Mihály: Egy eleven rózsához)
A megtestesített kedves a magyar irodalomban és népdalokban is jelen van. A rózsa nemcsak a szerelem emblematikus jelképe, hanem a szerelem tárgyának gyakran használt metaforája is.
A virág metaforák használata a magyar népi kultúrában is nyomon követhető. Népdalaink tele vannak virágokkal, gyümölcsökkel és színekkel, ezek révén a nép áttételes módon fejezte ki gondolatait, érzéseit, főként a szerelemről s a tőle elválaszthatatlan erotikus élményről, a testiségről.
A virágszimbólumok között a legáltalánosabb a rózsa, a szépség, fiatalság és a szerelem virága. A rózsabimbó, a rózsa virágának bimbaja a fiatal, serdülő leány metaforája. Teljes vagy kinyílt rózsa az egészen kifejlett, de még fiatalasszonyé. A rózsaarc a halvány piros arc megnevezése. Piros, mint a rózsa – a viruló, egészséges szépség kifejezése. A rózsa-kor jelenti, amikor a nők fiatal korukat élik. Azonban “Nincs olyan szép rózsa, mely el nem hervad” – szól a közmondássá átalakult népi bölcsesség és ennek jelentése is egyértelmű: a női szépség múlandó érték.
Ritka rózsa tövis nélkül, / Nincs szerelem bánat nélkül vagyis a szív sebeitől, a szerelem következményeitől is félhet az aki szerelembe esik. S a szerelmes örök figyelmeztetésére szolgáló közmondásunk is örök jelentéssel bír: Amilyen rózsát szakítottál, olyat szagolgassál – vagyis amilyen párt választottál, olyannal kell együtt élned:). Az egymásnak rendelt szeretők boldog felismeréséről vall a következő rózsaként megszólított kedves: „Hej rózsa, rózsa, ékes vagy, Hajnali csillag fényes vagy, Egyenes vagy, rózsám, mint a nád, Nékem nevelt az édesanyád.” Rózsát szakítani a népi szimbolikában azt jelenti, élvezni a szerelmet, testestül, lelkestül: „Gerencséri utca, Végig piros rózsa. Szállj le, kocsis, az ülésről, Szakajts egyet róla! Le is szakajtottam, El is hervasztottam. Gerencséri leányokból, Egyet választottam.” A szerelmi bánatot, a megcsalt, elhagyott szeretőt jelképezi a következő népdalban szereplő rózsa: „Édesanyám rózsafája, Én voltam a legszebb ága. De egy gonosz leszakasztott, Keze között elhervasztott.” Sorolhatnánk naphosszat e sok szép megjelenítését a rózsának, de már ennyiből is látható, hogy a kedvest, szeretőt „rózsám”-nak nevezni mindennapos dolog még a közbeszédben is, s a szerelmi érzés, összetartozás érzésének kifejezéseként a bimbózó szerelemtől a szerelmi vágy beteljesüléséig vagy éppen a fájdalmas elválás gyötrő szomorúságáig széles skálán mozog a rózsa révén kifejezett emberi érzések amplitúdója.
A rózsa a virágok királynője, bármily érzelmet szeretnél kedvesed felé közvetíteni, válaszd termékeink közül a legmegfelelőbbet az alkalomhoz :)
