Természetes reakció az embertől, hogy ha kap egy hatalmas rózsacsokrot automatikusan megszagolja és várja az üdítő rózsaillatot. Mostanában azonban egyre több csalódás érhet minket, amikor frissen vágott rózsát szagolgatunk. Sajnos a vágott rózsák kb. 90% - ka ma már nem intenzív illatú.
A rózsa illata
A rózsák illata az illóolajaiból adódik, melyek a rózsa mirigyeiben termelődik a virág szirmainak alsó részén. Az illat erőssége függ a környezeti tényezőktől is. Ha a levegő páratartalma magasabb vagy ha melegebb van, akkor a rózsa illata is erőteljesebb. Minden rózsa illata tartalmazza a következőket: gyümölcsös összetevőket, pl. citrom, alma, málna; más virágok illatait, pl.: jácint, ibolya, gyöngyvirág; fűszeres illatokat, pl.: ánizs, bors, fahéj; és egyéb illatokat is, pl.: moha, páfrány, petrezselyem. Ezek az illatok mértékének keveredése adja meg egy egy rózsa illata közötti különbséget, ill. az egyedi illatanyag komponens. A parlagi rózsa, a damaszkuszi rózsa, a pézsmarózsa és a fehér rózsa nemesítők. Az illatos vágott rózsák előállításának legnagyobb nehézsége azonban az, hogy az illatért felelős gének rejtetten, ezért nehezen örökíthetők át a nemesítendő növénybe. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha két illatos rózsát keresztezünk, az első generációban nem illatos virágokat kapunk, csak az azt követő generációban jelennek meg újra illatos rózsák is. A másik nagy probléma, hogy az illatot biztosító génekhez a betegségekre való nagyobb fogékonyság is kapcsolódik, ami viszont nem kívánatos a piacon.
Valamit valamiért
Manapság a világ minden tájára szállítják a rózsákat. Az igény nagy és a rózsával foglalkozóknak olyan irányba kellett nemesíteni, hogy a vágott rózsák bírják a hosszú szállítási utakat is. Manapság a rózsáknak a tartósnak, a jól szállíthatónak és az ellenállónak kell lennie, de az illatot nagyon nehéz a nemesítés során átörökíteni. Manapság 30 000 rózsafajtát tartanak nyilván, ennek elenyésző hányada maradt intenzív illatú is. Manapság a vágott rózsák legnagyobb szállítói és nemesítői Dél-Amerikában és Kelet-Afrikában vannak. A kereskedelemben kapható rózsafajták választéka szinte követhetetlenné vált, a 3 nagy, jól ismert fajta, a ’Baccara’, a ’Sonie’ és a ’Mercedes’. Egy rózsa nemesítéséhez kb. 10 évre van szükség. A vágott rózsának számos teszten kell megfelelnie, szimulálják a hajóval szállítást, tartóssági teszteknek vetik alá, vizsgálják a virágok és a szár erősségét. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a hosszú és különösen egyenes virágszárnak is. Csak ebben az esetben lehet jól szállítani és csokorba kötni a rózsákat. A vágott rózsák levelei viszonylag sötétek, hogy szebb kontrasztot nyújtsanak a virágokkal. A hangsúly ma már világszerte a jó szállíthatóságon, ellenállóságon, hosszú és gyakori virágzáson, a kinézeten, nagyobb színválasztékon van – legkevésbé az erős illaton.
A rózsa illata hiányzik, változások
A piaci trendekkel szemben már az 1980-as években elindult egy ellenfolyamat is, ami fokozatosan teret nyert, bár még mindig nem ez az uralkodó. Ezekben az években ugyanis újra fokozódott az érdeklődés a nosztalgikus, illatos fajták vágott rózsa iránt, nemcsak a vásárlók, hanem a nemesítők részéről is. David Austin angol rózsái mellett Alain Meilland francia nemesítő is előállította ’Provence-i illatos rózsa’ sorozatát, a kerti rózsák egy teljesen új szériáját, amelyek megfelelnek ezeknek az igényeknek is. Ettől kezdve figyelhető meg, hogy a piacon ismét, ha nem is olyan illatos, de legalább mérsékelt illattal rendelkező rózsák kezdenek teret nyerni